XIV. Stresszoldás képzeletünkkel

Lehet, hogy furcsán hangzik a cím alapján a téma, azonban valós stresszoldó hatása van képzeletünknek. Hogy a kételyeket gyorsan feloldjam, leszögezem: agyunk nem képes a múltat és a jelent ; a látott és a valóban megélt dolgokat megkülönböztetni. Amolyan misztikus eszköz ez a miénk, ami nem ismeri a teret és az időt. Agyunk a tér-időn túllépett eszköz. Ez persze egyszerre áldás és átok, mert sok mindenben agyunk nem tud segítségünkre lenni. Nem is csoda, hogy szegénynek csak elenyésző részét használjuk. Személyiségünknek még óriási fejlődésen kell keresztülmennie, hogy agyunk teljes potenciálját hasznosítani tudjuk.

De tereljük vissza figyelmünket a tér-időn kívüliségre. Vegyünk példának egy trancsírozós, gusztustalan horrorfilmet. Habár az élmény, amit kivetítve látunk nem valós, agyunk mégsem tudja magát a látottaktól elhatárolni. Nem csoda, hogy este rosszat álmodunk, nagyobb idegi sokk esetén félni fogunk a sötétben, rettegünk a bohócoktól, undorodunk a vértől, feszültséget kelt bennünk egy harsány sikoly..... Hiszen mi ezeket átéltük. Láttuk / a mozivásznon / emberek kegyetlen halálát, ... nem is sorolnám még miket. Az élményt tehát tudatalattink a magunkénak tekint, és a sokkélmény a tudatalattink, illetve agyunk memóriájában tárolódni fog.

images.jpg

Érdekes, de ugyanez a helyzet belső mozifilmjeinkkel is. Nem véletlen, hogy a nagy bölcsek óva intenek minket rossz gondolatoktól, gyilkos képzelgésektől, pusztító fantáziálgatásokról. Hiszen azok a képek, amiket agyunkban, képzeletünkben magunknak levetítünk, tárolódni fog agyunkban. Minél inkább "élesebb" a képzeletben levetített kép, annál nagyobb valószínűséggel lesz valóság a képzeletből. Hiszen szervezetünk, szellemünk, lelkünk a képzelt képet minden áron meg akarja valósítani, ha már ennyire belemerült a fantáziálásba.... persze ha akarjuk a megvalósulását, vagy kíváncsiak vagyunk rá.

A KÉPZELET

A Föld a hazugság tisztítótüze; itt minden hazug körülöttünk: a tér ál-végtelenje, a dolgok ál-valósága, önmagunk ál-sokasága. S az ember-agyban még az igazság is táncol: egyszerre minden igaz, és egyszerre semmi sem igaz. A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető út éppen az, amely a leghazugabbnak látszik: a képzelet. A sok ál-valóság közt képzeletedre van bízva az igazi valóság helyreállítása. 
Nem a hegy és nem a völgy a valódi, hanem a szépség, melyet képzeleted a hegyek-völgyek formáin élvez; és a jelenség világ ál-végtelenjéből képzeleteden át vezet az út a benned rejlő igazi végtelenbe. 
Más a képzelet és más a képzelődés, ahogy más a beszéd és más a fecsegés. A képzelődés az élet törvénye szerint működik és az éhen maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint működik és amit megteremt, műalkotást, tettet, gondolatot: valódi és igaz. 
A Földön mindaz, ami keletkezik és elmúlik, valóságnak neveztetik; csak éppen a képzelet tűnik olyannak, mintha teremtményeit a semmiből húzkodná elő. Az ál-semmi, ahonnét a képzelet merít: a valóság; s a sok külön-lévő ál-valóságban csak az a valódi, ami bennük semminek, képzeletnek rémlik: érzékelhetetlen, közös lényegük, a változó megnyilvánulások mögötti változatlan létezés.

Részlet Weöres Sándor A teljesség felé című művéből

Térjünk tehát a lényegre. Az alábbi gyakorlatot azoknak ajánlom, akik valamilyen válaszút, vagy valamilyen megpróbáltatás előtt állnak. Használják fel bátran képzeletüket ahhoz, hogy képzeletük segítségével pozitív végkimenetelt tudjanak a megpróbáltatáshoz betáplálni. Minél élesebb a kép, annál valóságosabbnak érzékeli agyunk. Minél valóságosabbnak érzékeli agyunk a betáplálást, annál nagyobb a siker esélye...hiszen agyunk úgy fogja a valóságban megélteket érzékelni, mintha az már egyszer megtörtént volna...pozitívan.

1. Takarjuk le egyik kezünkkel tarkónkat, másikkal homlokunkat. Tartsuk kezünket ebben a pozícióban.
2. Csukjuk be mindkét szemünket.
3. Lazuljunk el, várjuk meg, míg agyunk csapongása lenyugszik.
4. Képzeljük el, hogy az előttünk álló feladatot sikeresen, könnyedén el tudjuk végezni. Képzeljük el, hogy mit érzünk. Mit látunk. Mit hallunk. Milyen ruhában vagyunk. Hogyan érezzük magunkat a szituációban. Hogyan viszonyulnak hozzánk az emberek a szituációban. Milyen melegek kezeink. Hogyan simul lábunk a talajhoz.... stb. Minél részletesebb, pontosabb, és pozitívabb a kép, annál jobb lesz a végkimenetel.

homlok-tarko-kineziologiai-technika.jpg

Mindenkinek kellemes képzeleti-stresszoldást kívánok!

Kovács Márton
2015.03.11.