A mai bejegyzésem címét párszor elolvasva egy ördögi kör rajzolódhat ki agyunk mondatértelmező területén. Maga a fájdalom elhallgatása, elfojtása pont ilyen kör-körkörös, önmagába visszatérő sémában nyilvánul meg. Nézzük meg, hogy pontosan mire gondolok:

1. állomás: énképünk forrása
Énképünk múltunkból, eddig megélt tapasztalatainkból táplálkozik, mivel maga a múltban megélt események azok, amik énképünk magját alkotják. Ide tartozik: személyiségünk, megtagadásaink, szokásaink, rögzül gondolataink, megszokott cselekvéseink, motivációnk mértéke, stb...

2. állomás: reaktív tudati készlet
Bejön egy gondolat. Maradjunk hűek a címhez, mondjuk egy bántó gondolat, pl.: "letenni a cigarettát". A gondolat jelenbeli megjelenését követően ez a tudati terület lesz az, ami a gondolatot - a leszokás gondolatát - összehasonlítja a múlt mintáival, tapasztalataival.

3. állomás: belső párbeszédek, elvárások
A sokat agyaló emberek esetében ez egy döntő állomás, itt derül ki, hogy mi lesz a "következő állomás", mit fogunk a jelenben cselekedni. A belső párbeszéd állomásán 3 állomásra tudja terelni a fejlődő gondolatunkat:
"A vágány": Meg tudom tenni
"B vágány": Nem tudom megtenni
"C vágány": Nincs választásom, nincs beleszólásom múltam felülírásában, áldozat vagyok, nincs bátorságom és önbizalmam a változás megvalósítására.

4. állomás: eredményezett cselekvés

A döntő állomás tehát a 3. számú, a belső párbeszédünk. Ugyanis a belső párbeszédünkben felsőbbrendű énünk és egonk ül le egymással szemben, és vitatja meg a cselekvés sorsát. Itt dől el minden. Önsorsrontó párbeszédeinket a kineziológiai kezelések során megismerhetjük, szembesülhetünk velük. Ezek lehetnek: előítéletek, neheztelések, megtagadások, sztereotípiák, félelmek, hiúságok, egyéni nézetek, személyes világképek, stb... Ha valamilyen félelem él bennünk a gondolattal kapcsolatban, cselekvésünk a múlt mintáit fogja követni, vagy végbe se fog menni, elrakjuk azt máskorra, várhatóan azonban ugyanezt a kört fogja leírni, változás nélkül.

A konstruktív változás akkor történik, ha ezt a kört el tudjuk hagyni, és kitörünk a belső párbeszédünk ciklusából. Ilyenkor érezzük és tudjuk, "meg tudjuk tenni" a változást, valósággá tudjuk tenni gondolatainkat, szándékainkat. Azaz, félretesszük félelmeinket, elfogadjuk a helyzetet és képesek vagyunk a jelen meglepetéseit fogadni, annak kihívásaival szembenézni.

Válaszd az ismeretlent, az újat! Ha úgy érzed, téged is egy ilyen fárasztó belső párbeszéd tart vissza a tényleges cselekvéstől, fordulj hozzám bizalommal! :)

Szép hetet Nektek!
Kovács Márton 2015.03.16.