II. Választásaink szabadsága

Életünket választásaink határozzák meg. Nem szándékaink szerint ítélnek meg minket - és mi magunkat - , hanem cselekedeteink, reakcióink, viselkedésünk, azaz válaszaink, amit az adott pillanatban teszünk. Az egyszerűség kedvéért gondolhatunk erre a mechanizmusra úgy, mint egy számítógép:
Bejön az input…… feldolgozzuk az eseményt, összegezzük az érzékelt információkat…..új fázisba lépünk, és elővesszük “tapasztalat tárházunkat, és reakciót keresünk a beérkezett infókra….. (itt ugye 2 lehetőség van: 1 - újfajta megközelítéssel adunk választ ; 0 - a régen már megjárt utat, tapasztalatainkat felhasználva a már ismert válasszal reagálunk ) ….. megtörténik a cselekvés.



Egy baj van ezzel a működési elvvel: nem tudjuk tudatosan meghatározni a választ. Mivel az emberek többsége a “0” jelű választ adja, úgy érezhetjük, “nincs választásunk a helyes, legcélszerűbb cselekvés meglépésére”, “nincs a döntésben szabadságunk”, “nincs szabad akartunk”. Ebből a folyamatból az alábbi érzések táplálkoznak, jól figyelj!:
- nem tudtam régen a suliban szépen olvasni
- csúnyán, és helytelenül írok
- sose tudtam párkapcsolatot kialakítani
- engem senki sem szeret
- nem tudok lefogyni
- hetente kétszer migrénem van
- allergiás vagyok a dióra

 

3.jpg

…. és még sorolhatnám. Ismerős érzések? Te is tudsz ilyenről? Valamit úgy érzed, nem tudsz megtenni, pedig már minden mozzanatát megtervezted a cselekvésnek? Ne aggódj, csupán idegi kommunikációs hiba okozza a zavart.

Ha szeretnél magadon ilyen esetekben segíteni, választási lehetőséget adni magadnak, légy figyelmes, alázatos önmagadhoz, és türelmes! Ha már úgy érzed, jelen vagy, és nem ragadja el a figyelmed a múlt, akkor tudsz helyesen cselekedni, és hidd el, a lehető legjobban fog elsülni….

…. és persze minden másra ott, a kineziológia :)