A mai posztom névválasztása a téma komolysága ellenére hívogató lehet. Ezt azért tettem így, mert véleményem szerint a "düh" és a "harag" - mint érzelmek - túl vannak démonizálva. Ezek az érzések nem Istentől távoli dolgok, sőt, létünk leglényegibb elemei. Lényegiek, hiszen általuk kifejezésre tudjuk juttatni a bennünk lévő feszültséget, nemtetszésünket. Legtöbb esetben a probléma abban rejlik, hogy nem értjük haragunk okát, illetve az adott szituációban nem vagyunk tisztában cselekvésünk céljával. Csak hagyjuk, hogy a harag elhatalmasodjon, és tétlenül nézzük dühünk pusztítását. Itt van hát az ideje annak, hogy közelebbről is megismerjük emberi vonásunk ezen természetét, barangoljuk be együtt a harag mezőit!

A pszichológia tudománya úgy tekint a haragra, mint az emberi evolúció vívmányára, technikájára, amelynek az a célja, hogy felkészítse az embert a veszélyre, és előkészítse a helyzet minél előbbi kezelését. A tudományág definíciója: "(Vélt) sérelem, igazságtalanság vagy erős nemtetszés keltette bosszús indulat, illetve indulatos lelkiállapot." Ez a kijelentés azonban csak részben helytálló, hiszen a haragunk természetét nem csak az adott szituáció és annak elemei befolyásolják, hanem meghatározóak még tapasztalataink, történetünk, személyiségünk, neveltetésünk, és még rengeteg egyéb tényező. Látható tehát, hogy pontosan még most sincs kialakult tervrajza a haragnak, illetve annak kezelésének. Abban azonban biztos vagyok, hogy a harag mögött meghúzódó tényezők felismerése és megismerése segíteni fog a későbbi indulatkezelés hatékonyságában.

Mindenkinek megvan a saját oka arra, hogy miért és kire/mire haragszik. Ami közös a "düh-esetekben", az a helytelen, nem tudatos viselkedés, ami a bajok fő forrása. A helytelen viselkedés ráadásul nem csak a haragosra, de annak közvetlen (és néha közvetett) környezetére is kihat.
Ezek a viselkedések hordozzák magukban a harag üzenetét, ezért úgy is tekinthetünk rájuk, mint válaszok, reakciók a kialakult helyzetre. Válasz, ami magában hordoz egy figyelemfelhívást is: "valami nem jó nekem, valami nem tetszik nekem, valami elromlott."

Mi zajlik le ilyenkor a testünkben?

A haragnak megvannak a testi előjelei: a pulzusszám rohamos emelkedése, bőr kivörösödése, izzadás és akár szédülés is figyelmeztethet a kitörni készülő haragra. A háttérben: a mellékvese csúcssebességre kapcsolva ontja magából az adrenalin és noradrenalin hormonokat, serkentve a szívritmust, a vérnyomást, emeli a légzésszámot, fokozza az emésztőrendszer működését. 

Ez a folyamat rengeteg energiát (szellemi és testi) emészt fel, ami hosszú távon (kiváltva a stressz-szindrómát) kimerítő, és betegségbe sodorhatja az embert. Azonban ha még időben sikerül felismerni ezen testi változásokat, képesek leszünk már az elején megfékezni haragunkat és megelőzni a későbbi bajokat. Ha ez nem történik meg, és fittyet hányunk a figyelmeztető jelekre, nem csak magunkat, viszonyainkat, környezetünket szennyezzük haragunkkal, de hosszú távon megbetegedhetünk, illetve ronthatjuk agyunk és ezzel szervezetünk működését is.
Erről bővebben az alábbi videó értekezik:

A harag célja

Röviden megfogalmazva: ..., hogy konstruktív cselekvésre ösztönözze az embert, ha igazságtalansággal szembesül. Az igazságtalanság ebben az esetben megegyezik erkölcsi érzésünkkel, aminek összetétele szintén egyénenként változó. Valakit dühít, ha a fiatalok nem adják át a helyet a buszon az időseknek, valakit azonban ez az egész abszolút nem is izgat.
A harag akkor éri el valódi célját, ha egyetemes erkölcsi szempontokat vesz figyelembe, és azok érvényesítésére tör. Mi is lenne egyetemesebb a szeretetnél, a békénél és a megértésnél? Az "ideális haragos viselkedés" tehát olyan eszközöket használ, amelyeknek a célja a szeretet, béke és megértés helyreállítása, hogy véget vessen az igazságtalanságnak, a szembenállásnak, és az ellenállásnak.
Ez a képesség mindannyiunkban megvan, hiszen a rossz, a szeretetlenség, a hazugság, tehetetlenség haragot vált ki belőlünk, azonban nem az a cél, hogy a negatívra bántó viselkedéssel reagáljunk. A harag - mint ahogy azt előzőleg írtam - egy nagyszerű figyelemfelkeltés, egy késztetést ébreszt fel az emberben annak érdekében, hogy pozitívan és megerősítően reagáljunk, és helyreállítsuk a kapcsolatot. 

Leszögezhetjük tehát, hogy a harag - ha rendeltetésének megfelelően kezeljük - pozitív szerepet játszik az életünkben. Segítségünkre van abban, hogy helyrehozzuk, ami elromlott, és érvényt szerezzünk az igazságnak.
Ha haragunk felismerésére, és annak pozitív célú kifejezésére nincs eszközünk, pusztító és féktelen indulattá válhat. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a harag pozitív és hasznos erővé váljon életünkben.

A harag megváltoztat

Pár sorban szeretném felsorolni azokat a legfontosabb fiziológiai és személyiségbeli változásokat, amiket a tartós harag képes kiváltani. Fontos minden esetben körültekintően bánnunk haragunkkal, hiszen mint minden tettünk és gondolatunk, úgy a haragunk és dühünk is kihat környezetünkre és többszörösen ránk is.

• magas vérnyomás
• gyakoribb fejfájások
• izomgörcsök, izmok merevsége, izmok túl gyengék/ túl merevek ( az elhízás mögött általában elfojtott harag húzódik meg)
• felső-légúti megbetegedések
• májbetegségek
• ziháló, nem megfelelő légzési ütem
• görbe testtartás
• rossz látókészség
• emésztési zavarok
• reflux, magas gyomorsav mennyiség

• bántó cinizmus
• konfliktushelyzetekben nem tud döntést hozni, lebénul
• keserű jövő- és világkép
• célok, tervek, elképzelések hiánya
• bosszúvágy
• újszerű szituációkban nem megfelelő viselkedés
• hisztirohamok, más véleményének el nem fogadása
• szembenállás MINDENnel (magam, mások és a világgal) szemben
• elfojtások megsokszorozódása

Hogyan tereljük mederbe haragunkat?

Amikor észleljük haragunkat, két alapvető kérdést kell tisztáznunk magunkban:
1. Haragunk valós és indokolt, vagy a harag tárgyától független dolog miatt lettünk mérgesek (pl.: kimerültség)?2. Képesek vagyunk elszánni magunkat, azaz a probléma megoldására koncentrálva helyreállítani a bajt?

Érdemes a harag kezelése előtt feltennünk magunknak ezeket a kérdéseket, hogy már előre ki tudjuk jelölni a későbbi lépéseink célját. Nyilván, ha adott szituációban nem vagyunk képesek a higgadtságunk megőrzésére fáradságunk miatt, nem is érdemes a problémával foglalkozni. Készüljünk fel a harag kezelésére tudatosan, ne próbáljuk meg felkészületlenül nekiesni annak!

A harag helyes kezelésének folyamata az alábbi lépésekből áll:
1. Ismerjük el, hogy haragszunk: tisztázzuk magunkban, hogy most különösen nagy stressz nehezedik ránk, hogy tudatosan tudjuk a problémát megoldani. Ez a tudatosítás megágyaz a későbbi sikeres pozitív lépéseknek.

2. Szedd össze magad!: Ne engedd, hogy a már kialakult izgalmi állapotnál még jobban felhúzd magad, hiszen az elhatalmasodó harag előbb-utóbb még rosszabb viselkedést eredményezhet. Fedezd fel, és írd felül régi viselkedésmintáidat! A haraghoz köthető káros viselkedésformákkal kapcsolatos kutatások arra utalnak, hogy a harag agresszív kiélése növeli a további dühkitörések valószínűségét.
Ha szükséges, próbálj ki minél több dühkezelési stratégiát!

3. Határozd meg pontosan haragod tárgyát!: Tedd fel magadnak a kérdést: mi váltotta ki a haragodat? Minél jobban és körültekintőbben bánsz a haragoddal, annál részletesebb képet fogsz kapni róla, a természetéről, okáról, következményéről. Fontos tehát, hogy információt gyűjts haragodról, amihez kérheted mások segítségét is. A beszerzett tudás segít a felismerésekben és a későbbi gyorsabb problémakezelésben. Például, ha meghatározod magadnak egy 1-10-es skálán haragod mértékét, lehet, hogy indulatosságod megszelídül, mikor szembesülsz azzal, hogy valójában, nem is vagy olyan mérges.

4. Lehetséges megoldások végiggondolása.: Vedd sorra haragod feldolgozásának lehetséges módjait! Ehhez kérheted szintén környezeted, vagy éppen egy profi segítségét is. Gondold azt is végig, hogy a megismert megoldások közül melyik az, amelyik a legjobb megoldást kínálja, amivel mindenki jól jár. A legjobb megoldások: szeretetteljes és pozitív célú konfrontálódás, vagy a problémán való tudatos felülkerekedés. Ahhoz, hogy legjobb megoldást felismerjük pontos és őszinte önismeret, empátia, tudatosság, belátás, szociális érzékenység, béketűrés, kompromisszumkészség és tisztán látás szükséges.

5. A legoptimálisabb megoldás kiválasztása.

Barátkozz meg haragoddal

Meggyőződésem, hogy haragunkban, indulatainkban személyiségünk lényege fejeződik ki. A harag érzésében, annak természetében te magad fejeződsz ki, illetve a világgal való viszonyod. Nem mehetünk el minden mérgünk mellett úgy, hogy nem vagyunk hajlandóak azokat közelebbről megismerni. Haragunk elfojtása, vagy tudattalan, szinte rutinszerű megélése azt mutatja. hogy saját belső világunkat sem ismerjük, illetve az abban tomboló ellentéteket semmisnek tekintjük. Pedig az érett személyiség biztos jele, hogy mind magát, mind haragjának természetét ismeri.
Célotok legyen az, hogy haragotokat az igazságtalanság, az erkölcstelenség és a jogtalanság felismerésére és azok oldására használjátok! Ez a nemes cél akkor valósulhat meg az életünkben, ha megbékélünk sorsunkkal, jelenlegi helyzetünkkel, tapasztalatainkkal és a bennünk szunnyadó isteni erő vezetésére bízzuk magunkat. 

Ismerjétek meg és szeressétek MAGatokat és társaitokat! <3

Felhasznált irodalom:

Dr. Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agreszió, Budapest, Saxum Kiadó, 2012.

Gary Chapman: A szeretet másik arca - a harag, Budapest, Harmat Kiadó, 2012.

Mark P. Cosgrove: Counseling for Anger, Dallas, Word Pb, 1988.

Kovács Márton
2016.03.21.